Érdekes felvidéki tapasztalatok a hagyományőrzés frontján
A Múltból a Jövőbe Alapítvány munkatársai és önkéntesei az elmúlt időszakban a Nemzeti Együttműködési Alap és a Miniszterelnökség támogatásának köszönhetően felvidéki körtúrán vehettek részt. A látogatás középpontjában a gyetvai népi amfiteátrum és a nagysárosi archeopark állt.
Az alapítvány csapatának szeptemberi látogatása a történelmi Sáros vármegye székvárosában, Eperjesen vette kezdetét, ahol az utazás első napja az ódon hangulatú város magyar emlékeinek felderítésével telt. Eperjesen már szinte kihalt a hajdan erős magyar közösség, ezért az esti bóklászásban nagy segítséget jelentett számunkra Domonkos László kortárs író kitűnő alapossággal megírt könyve, a Pompeji magyar hamuja, amely a sárosi régió „leletmentője”.
Másnap a csapat Nagysárost kereste fel, azon belül is a várhegy lábánál található archeoparkot. A tavaly megnyitott létesítmény alatt egy olyan skanzenszerű kiállítóhelyet kell érteni, amely lényegét tekintve egy tájtörténeti és régészeti élményközpont, ahol – jelen esetben – a középkori váraljai falusi életmódot mutatják be. (Érdekesség, hogy a nagysárosi archeopark egy határon átnyúló, a kárpátaljai Beregrákossal közös projekt keretében valósult meg.) Gazdasági épületek, lakóházak mellett egy fa őrtorony is épült, igaz ennek történeti hitelessége a csoport több tagja szerint is megkérdőjelezhető…
Látva a vígan játszadozó gyerekeket, amint jókedvűen magukba szippantják a történelmet és a múlt szeretetét, megfogalmazódott bennünk, hogy Magyarországon is lenne létjogosultsága hasonló – a nagysárosinál azért nagyobb megalapozottságú – archeoparkok létesítésének. Hasonló, de elhalt kezdeményezés volt az M3 Archeopark Polgár határában, amely azonban – feltehetően az átgondolatlanul kiválasztott lokáció miatt – a megnyitása után néhány évvel bezárt.
Az igazi felismerés azonban, hogy a magyar hagyományőrzés intézményesültsége terén – még szlovákiai relációban is! – mennyire le vagyunk maradva, Gyetván érte a csapatot. A szlovák nemzeti érzés egyik központjának is tekintett, egykori Zólyom vármegyei hegyi városkába Besztercebánya megtekintésével érkezett a társaság. A Polyána-hegység déli lábánál megülő Gyetva a szlovák folklór fellegvára, noha északi szomszédaink nemzeti léte szempontjából csak a szlovák nemzeti felkelés (1944) óta játszik kiemelkedő szerepet – akkoriban jelentős partizánközpont lévén, a későbbi korszakban számos kedvezményben részesült, melyek közül a várossá alakulás a legjelentősebb. Gyetva egyebekről is híres: ez a település tekinthető az üzemi brindzakészítés szülőhelyének, 1787-ben itt jött létre az első juhtúró feldolgozó manufaktúra.
Ám Gyetva számunkra nem ezért volt igazán érdekes: a gyetvai amfiteátrum (Detviansky amfiteater) a hetvenes évek közepe óta a szlovák folklór ikonikus rendezvényhelyszíne, ahol a népzene mellett a kézműves és háziiparos hagyományőrzés is helyet kap, például népi iparművészeti vásár keretében. A konkrét históriai előzmény nélküli bemutatótér – eredetileg a Polyána-hegységi folklórünnepélyek számára létesült – számos fesztivál otthona, ahol 6-7 ezer ember gond nélkül el tud férni, sőt sátortábor is található a területen.
Meglepetés volt számunkra, hogy ez a nemzeti identitást nyíltan erősítő élménypark a szlovákiai multicégek szemében is vállalható programhelyszín. Legutóbb például a Kaufland kereskedelmi áruházlánc ide szervezte gyerekfesztiválját, a rendezvény plakátján kalapos, szekercés „tót atyafi” hívogatja az aprónépet és szüleiket a mulatságra. Vajon elképzelhető lenne ugyanez Magyarországon, mondjuk Ópusztaszeren? A költői kérdésnél már csak a miértek feszegetése volna költőibb… Ezt a csapat részéről meg is tettük, de már csak utunkon hazafelé, a festői Selmecbánya egyik ódon kézműves sörözőjében.
© Múltból a Jövőbe Alapítvány
A program megvalósult a Nemzeti Együttműködési Alap és a Miniszterelnökség által nyújtott működési támogatásból.
